EKHO Kisokos

Milyen tevékenységekhez lehet ekhót választani? 

Az ekhóra jogosító foglalkozások köre tehát pontosan meg van határozva, ahogyan az is, hogy alkotóként kell részt vennünk az adott tevékenységi körben. (Tehát például egy újságíró adózhatja ekhósan a megírt cikket, de a cikk korrektora vagy honlapra feltöltője már nem). Az EU más állampolgáraként is adózhatunk ekhósan, ha valamelyik EU-államban vagyunk biztosítottak, és erről A1-es igazolással rendelkezünk. 

Az ekhósan adózható tevékenységek listáját és a hozzájuk tartozó FEOR-számokat (Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere szerinti számok) itt lehet megnézni, a főbb csoportok a következők: 

• Telekommunikációs mérnök; grafikus és multimédia-tervező;
• Nyelvész, fordító, tolmács;
• Producer, produkciós menedzser; művészeti tanácsadó;
• Újságíró, rádióműsor-, televízióműsor-szerkesztő;
• Író, könyv- és lapkiadó-szerkesztő, filmszövegfordító, műfordító;
• Képzőművész, iparművész, ruhatervező;
• Zeneszerző, zenész, énekes, zenei tanácsadó, koncerttechnikus;
• Táncművész, koreográfus, cirkuszi művész, előadóművész; 
• Filmes és színházi szakemberek, segítők;
• Bizonyos képesítési feltételekkel választhatják még a szakképzett edzők, sportszervezők, sportirányítók; hivatásos sportolók és sportszakemberek.

A tevékenység elnevezésének nem kell egyeznie, de meg kell felelnie a FEOR szerint meghatározott tartalomnak. Tehát nem jelent problémát, ha például az iparművész munkaköre a szerződésben „látványtervező”, hiszen az iparművész tevékenységhez tartozó FEOR-leírásban szerepel a látványtervezés feladatköre is. 

Milyen egyéb feltételei vannak még az ekhós adózásnak? 

Ha a fenti tevékenységek valamelyikéből keletkezik bevételünk, jogosultak vagyunk az ekhós adózásra, amennyiben van mellette egy általánosan adózó jövedelmünk, illetve eleget teszünk az ekhós körbe tartozó tevékenységből származó bevételre vonatkozó feltételeknek. Lássuk, mik ezek!

Az ekho melletti jövedelemre vonatkozó feltétel 

Amennyiben ekhós tevékenységből származik jövedelmünk, akkor az adott bevételt abban az esetben adózhatjuk ekhósan, ha mellette még van olyan jövedelmünk is, amely az általános szabályok szerint adózik. 

Vagyis: 

• vagy munkaviszonnyal rendelkezünk;
• vagy nyugdíjasok vagyunk; 
• vagy egyéni vállalkozóként vállalkozói kivétünk van;
• vagy társas vállalkozásból származik jövedelmünk;
• vagy pedig magánszemélyként megbízási szerződés alapján van olyan bevételünk, amelyből befizetjük a közterheket. 

Ha azonban az adott adóévben már katás adózást választottunk, nem élhetünk az ekhós adózással akkor sem, ha a tevékenységünk egyébként beletartozna az ekhós körbe. 

Az ekhós bevételre vonatkozó feltételek 

Ekhósan akkor adózhatunk 60 millió forintos összeghatárig, ha az általános szabályok szerint adózó havi bevételünk eléri a mindenkori minimálbér összegét (2021-ben ez 167.400 forintot jelent). Ha áfásan számlázunk, akkor az áfával csökkentett bevételt kell figyelembe venni, vagyis a számlázásaink áfa nélküli összegeinek kell elérnie a havi 167.400 forintot. 

Amennyiben az általános módon adózó jövedelmünk nem éri el a minimálbér összegét, akkor a 60 millió forintot arányosítani kell – vagyis ha a minimálbérnek csak a felét kapjuk, akkor a 60 millió forintnak is csak a feléig, 30 millió forint bevételig adózhatunk ekhósan. 

Ha nyugdíj mellett van ekhóra jogosító bevételünk, akkor viszont nem számít a nyugdíj összege (vagyis nem kell elérnie a minimálbért), mindenképpen 60 milliós összeghatárig élhetünk az ekhós adózással. 

A 60 milliós limit a sport területén tevékenykedők esetében jóval magasabb: 

• a hivatásos sportolók 500 millió forintig;
• az edzők és a nemzetközi sportszövetség munkavállalói pedig évi 250 millió forintig adózhatnak ekhósan. 

Ekhós adózással kizárólag forintban szerzett bevételnél élhetünk, ez alól csak a nemzetközi sportszövetség munkavállalói a kivételek, amennyiben külföldön is tevékenykednek. 

A kifizetőre vonatkozó feltétel

További feltétel még, hogy bevételünk ne magánszemélytől, hanem kifizetőtől származzon. Mint már említettük, neki 15,5% ekhót kell megfizetnie a számunkra kifizetett járandóság után.

Ez bizony hátrányt jelenthet a munkapiaci versenyben, hiszen például egy katás vállalkozó után semmilyen járulékfizetési kötelezettség nem terheli a kifizetőt, így nagyobb eséllyel eshet rá a választás. Ám erre is van megoldás: megbízási vagy vállalkozási szerződés esetén átvállalhatjuk a kifizetőt terhelő járulékot és kötelezettségeket. 

Ez úgy tehetjük meg, hogy még a bevétel megszerzése előtt nyilatkozunk arról, hogy a kifizetőt terhelő 15,5%-os ekhót is mi fizetjük meg, valamit mi vállaljuk a számunkra juttatott bevétel ekhójának megállapítását, bevallását és megfizetését is. Így a kifizetőnek sem adminisztratív, sem fizetési kötelezettsége nem keletkezik (mindössze a NAV-nak kell adatot szolgáltatnia), ezzel pedig – igaz, a járulék megfizetése árán – növelhetjük versenyképességünket. 

Amennyiben átvállaljuk az ekhót, akkor a megállapított összegeket (a kifizetőt terhelő 15,5%-ot, valamint a bevételünk után fizetendő 15%-ot) negyedévente, a negyedévet követő hónap 12-éig kell megfizetnünk. Ebben a negyedéves bontásban kell majd feltüntetnünk a személyijövedelemadó-bevallásban is. 

Van néhány eset, amikor a kifizető automatikusan mentesül az ekho megfizetése alól: 

• Nem kell ekhót fizetni akkor, ha valamelyik EGT-államban vagyunk biztosítottak;
• ha saját jogon nyugdíjasok vagyunk; 
• valamint a hivatásos sportolónak és a nemzetközi sportszövetség munkavállalójának fizetett járandóság után. 

A jogviszonyra vonatkozó feltétel 

Az ekhóra jogosító tevékenységet többféle jogviszonyban is végezhetjük: 

• Munkaviszonyban akkor adózhatunk ekhósan, ha kizárólag olyan tevékenységet végzünk, amelyik beletartozik az ekhós tevékenységek körébe. Tehát például egy cég alkalmazásában álló tolmács adózhat ekhósan, viszont ha az adott cégnél idegenvezető és tolmács, akkor nem. 

Ha munkaviszonyban adózunk ekhósan, akkor az úgy működik, hogy a fizetésünkből a minimálbérig a normál adózás szerint vonják a járulékokat, a minimálbér feletti rész pedig ekhósan adózik. A teljes munkabér csak akkor adózhat ekhósan, ha mellette van még olyan jövedelmünk, amelynek során már megfizettük a közterheket, vagy ha nyugdíjasok vagyunk. 

• Társas vállalkozásban is adózhatjuk ekhósan a személyes közreműködés címén szerzett jövedelmet, de csak akkor, ha kizárólag ekhós tevékenységi körbe tartozó területre vonatkozik a munkánk. 
• Vállalkozási szerződés, megbízási szerződés esetén pedig úgy élhetünk az ekhós adózással, ha az adott szerződést kizárólag az ekhóra jogosító tevékenységi körre kötöttük. 

Az ekho által kiváltott közterhek

Láthattuk, hogy az ekhónál nagy szerepet kapnak a közterhek – akkor élhetünk ezzel a kedvezményes, 15%-os adózási formával, ha valamilyen egyéb módon teljesítettük a járulékfizetési kötelezettségünket. Hiszen nem bújhatunk ki a közös társadalmi felelősségvállalás alól, márpedig az általános adózás mértéke jócskán meghaladja az ekho kedvezményes 15%-át. 

Ám ha van már olyan jövedelmünk, amelyből ezeket a közterheket megfizettük, akkor már nem „igazságtalan”, hogy bizonyos bevételeinknél éljünk az ekho kedvező mértékével. (Ezért van az, hogy egy munkaviszonyból származó jövedelemnek legalább a minimálbérrel megegyező részére az általános adózást kell alkalmazni). 

De pontosan milyen adókat, járulékokat vált ki az ekho? Mire fizetjük a 15%-ot, és milyen járulékok hiányoznak vagy kedvezőbb mértékűek az általános adózáshoz képest? Mennyivel járunk jobban, mint ha vállalkozóként a jövedelemadózást vagy az átalányadózást, illetve a katát választanánk? A következőkben ezeket a kérdéseket járjuk körül. Ehhez először is nézzük meg, hogy pontosan mire és mennyit fizetünk.

Ekho vagy munkaviszonyból származó jövedelem? 

Ha munkaviszonyból származik a jövedelmünk, akkor a bruttó összegből a következőket vonják le: 

• 15%-ot személyi jövedelemadóra;
• 18,5%-ot pedig társadalombiztosítási járulékra, amely korábban az alábbiakból tevődött össze:
  • 4% természetbeni egészségügyi járulék, amelyet azért fizetünk, hogy betegség esetén egészségügyi ellátásban részesüljünk;
  • 3% pénzbeli egészségügyi járulék, amelyért cserébe betegség esetén például táppénzre leszünk jogosultak;
  • 10% nyugdíjjárulék, hogy a nyugdíjkorhatár elérése után nyugdíjban részesülhessünk;
  • valamint 1,5% munkaerőpiaci járulék abból a célból, hogy ha munkanélkülivé válnánk, álláskeresési járadékot kaphassunk. 

Azaz összesen 33,5% közterhet fizetünk, ennyivel lesz kevesebb a nettó bérünk a bruttónál – azaz több mint a dupláját vonják le általános adózás során, mint az ekhónál. Az ekho esetében ugyanis: 

• a 15%-os személyi jövedelemadó csak 9,5% (a nyugdíj melletti ekhónál csak ezt kell fizetni);
• a társadalombiztosítási járulék pedig csak 5,5%, ugyanis csak a 4% természetbeni egészségügyi járulékot és az 1,5%-os munkaerőpiaci járulékot tartalmazza. 

Épp ebből adódnak az ekho hátrányai is – hiszen sem nyugdíjjárulék, sem pénzbeli egészségbiztosítási járulék nincs benne –, ezekről a későbbiekben még tárgyalni fogunk. 

Kétségkívül előnye viszont az ekhós adózásnak, hogy így több pénz marad a zsebünkben, hiszen csak a minimálbér összegéig kell a hagyományos módon, 33,5%-os mértékben adózni, afelett csak 15%-ot vonnak le tőlünk. 

Ez egy 500.000 forintos bruttó jövedelem esetében a következőképpen néz ki: 

A 167.400 forintos minimálbérből levonásra kerülne 33,5%, azaz 56.079 forint. A minimálbér feletti, 332.600 forintos részből pedig az ekhós adózás szerint 15%-ot vonnák le, azaz 49.890 forintot. Az összes levonás így 105.969 forint, vagyis 394.031 forintot kapnánk kézhez. Ez az összeg 61.531 forinttal több, mint amennyit az általános adózással kaptunk volna. 

Bár ekhós adózás esetén a kifizetőt is 15,5% járulékfizetési kötelezettség terheli, ő is jobban jár, mintha általános adózással teljesítené a közterheket. Hiszen munkaviszony esetén munkáltatóként sem csupán annyiba kerülnek számára az alkalmazottak, amennyi a bruttó fizetésük. 

Ezen felül még a következő költségei vannak: 

• a bruttó bér 15,5%-át be kell fizetnie szociális hozzájárulási adóként (szocho) –  ezeket a befizetéseket az állam a szociális juttatások (például árvasági vagy egészségügyi ellátás) kiadásaira költi;
• és 1,5%-át pedig szakképzési hozzájárulásként: ezekből az összegekből finanszírozza az állam a különböző felnőttképzési programokat.

Ez tehát összesen 17%, míg ekhós adózási formánál 15,5%. Vagyis a munkáltatónknak bruttó bérként ugyanúgy az 500.000 forintot kell kifizetnie (csak az adóhatóság felé kevesebbet utal, és nekünk ad többet), de ő is nyer: a minimálbér után 17%-ot, azaz 28.458 forintot kell fizetnie, az afölötti részből azonban már csak 15.5%-ot, 51.553 forintot, vagyis összesen 80.011 forintot. Ha általános módon adózó jövedelem után fizetne, akkor ez az összeg 85.000 forint lenne. Tehát az összes ráfordítása valamennyivel kevesebb az ekhós lehetőség kiaknázása esetén.

Ekho vs. vállalkozói adózási formák 

Vizsgáljuk meg azt is, hogy mi a helyzet akkor, ha a vállalkozások adózási formáival hasonlítjuk össze az ekhós adózást.

Egyéni vállalkozóként jövedelemadózással és átalányadózással, illetve annak egy speciális formájával, a kata adózással fizethetjük meg a közterheket. Nézzük meg, melyik esetben mennyit kell a bevételünkből az adókra fordítani.

A jövedelemadózás azt jelenti, hogy a vállalkozói bevételeinkből levonjuk a költségeinket, és ez a „nettó bevétel” lesz az adóalapunk, vagyis ennek az összegnek kell befizetni: 

• a 9%-át vállalkozói személyi jövedelemadóként. 
• Az így maradt összeget vállalkozói osztalékalapnak hívjuk, ebből még le kell vonni 15% osztalékadót;
• Az így keletkezett összegből még be kell fizetni további 15,5% szociális hozzájárulási adót;
• Ezen felül pedig a vállalkozói kivétünk (vagyis a munkánkért önmagunknak juttatott havi „fizetés”) után is kell fizetnünk 18,5% társadalombiztosítási járulékot. 

Ez tehát egy havi 500.000 forintos bevételnél a következőképpen néz ki: 

• a 9% vállalkozói jövedelemadó 45.000 forint;
• maradt 455.000 forint, amelyből 15%, azaz 68.250 forint az osztalékadó; 
• A fennmaradó, 386.750-os összegből még 15,5%, vagyis 59.946 Ft szociális hozzájárulást is be kell fizetnünk; 
• Megmarad tehát 326.804 forintunk, azonban még a vállalkozói kivét utáni tb-járulékot is meg kell fizetnünk. Ha csupán a minimálbér mértékével megegyező kivéttel számolunk, ez akkor is 30.969 forint, azaz az 500.000 forintos bevételből mindössze 295.835 forint marad a kezünkben. 

Ha ezt a vállalkozói bevételt ekhósan tudjuk adózni, akkor a vállalkozói kivét után megfizetjük a minimum járulékokat, a fennmaradó részt pedig ekhósan adózzuk. A minimálbér után a következőket kell megfizetni: a tb-járulékot, valamint a minimálbér 112,5%-a után a szociális hozzájárulási adót, amely összesen 62.984 forintot jelent. 

Az 500.000 forint minimálbért meghaladó részét már ekhósan adózhatjuk, 15%, azaz 49.890 forint befizetésével. Így összesen 112.874 forint költségünk keletkezik, és 387.126 forintot kapunk kézhez – ez 91.291 forinttal több, mintha nem ekhósan adóztunk volna.

Ha pedig más vállalkozásban van vállalkozói kivétünk, és az 500.000 forintot teljes egészében ekhósan adózhatjuk le, akkor még ennél is nagyobb a különbség: 

Ha jövedelemadózással teljesítjük a közterheket, külön figyelni kell arra, hogy csak olyan arányban számolhatjuk el a költségeket, amilyen arányban az ekhoalap és a vállalkozói bevétel van az adóévben – tehát ha például a bevételünk felét ekhósan számláztuk, akkor a költségeknek is csak a felét számolhatjuk el.

Nézzük meg mindezt vállalkozói átalányadózással is! Az átalányadózás azt jelenti, hogy 40%-os költséget feltételezünk a bevételből, és ez jelenti az adóalapot. Vagyis nem számoljuk össze az adott kiadásokat, hogy aztán levonjuk a bevételünkből, hanem mindig 40%-os kiadással számolunk. Tegyük fel, hogy a 40%-os költséglevonás után megmaradt 500.000 forintunk (hiszen az előző példánál is 500.000 forint bevétellel számoltunk). 

Ebből az 500.000 forintból az átalányadózás szerint levonásra kerül: 

• a 15% személyi jövedelemadó; 75 000 forint;
• 18,5% társadalombiztosítási járulék, 92.500 forint;
• a 15,5%-os szociális hozzájárulási adót pedig az 500.000 forint 112,5%-a után kell megfizetnünk, ami 86.800 forintot jelent. 

Azaz összesen 254.300 forintos költségünk keletkezik, így 245.700 forint marad a zsebünkben. 

Ha ezt ekhósan adózzuk, akkor 167.400 forintos minimálbér (vállalkozói kivét) után fizetjük meg a fentieket, ami 85.269 forintot tesz ki. Az 500.000 forintos bevétel minimálbért meghaladó részére pedig ekhós adózással 49.890 a költség, azaz összesen 135.159 forinttal csökken a bevételünk, és 364.841 forint marad a zsebünkben.  

A katás és az ekhós adózást úgy tudjuk a leginkább összehasonlítani, ha feltételezzük, hogy van egy munkaviszonyból származó jövedelmünk, amely után megfizetjük az adóterheket. 

Ez esetben az 500.000 forintos bevételből katásan fixen 25.000 forintot kell havonta befizetnünk (feltételezve, hogy ez a bevétel legalább két helyről származik, hiszen a szabályozás miatt egy partner felé csak évente 3 millió forint összegig lehet külön adó nélkül számlát kiállítani), ekhósan pedig 15%-ot, azaz 75.000 forintot (és akkor nem beszéltünk még az ekhós adózás okán a cégre háruló terheket, ami szintén pluszköltségként merül fel, ha a teljes képet nézzük). 

Így láthatóan ebben a speciális esetben a kata jobban megéri, azonban ha kisebb a bevételünk, akkor már járhatunk jobban ekhóval: ha mellékállású vállalkozóként 165.000 forintnál nem keresünk többet, akkor ekhóval kevesebbet kell fizetnünk a katás havi 25.000 forint fix adónál, hiszen így csak 24.750 forintot jelent a 15% ekho (de ez sem teljesen igaz, mivel itt nem számolunk a kifizetőre eső közterhekkel) – természetesen minél alacsonyabb ez a bevétel, a különbség annál nagyobb. (Akkor billenhet igazán az ekho felé a mérleg nyelve, ha egy helyről érkezik a bevételünk, hiszen katásként a 3 millió forint fölötti bevétel után extra adó terheli az összeget, illetve akkor is, ha túllépjük a 12 millió forintos katakeretünket, míg az ekhónál ezzel nem kell számolnunk).

Milyen közterheket NEM vált ki az ekho?

Az ekho – mint már említettük  – nem tartalmaz sem nyugdíjjárulékot, sem pénzbeli egészségbiztosítási járulékot. Ez azt jelenti, hogy egészségügyi ellátást ugyan kaphatunk, illetve teljes összegű baleseti járadékra is jogosulttá válunk, ám táppénzre, CSED-re, GYED-re csak az általános adózású bérünk után, valamint a nyugdíj megállapításánál is csak az ekhós jövedelem 61%-át veszik figyelembe.

Hogy néz ki ez a gyakorlatban? Vegyük a fenti példát, amikor is az 500.000 forintos bevételből csak a minimálbér erejéig adóztunk általános módon. Ez esetben a táppénzünk és nyugdíjunk a következőképpen alakulna: 

• 60%-os táppénznél (amit akkor kaphatunk, ha már 2 éve biztosítottak vagyunk, és nem kórházi ellátásról van szó), 100.440 forint lenne a táppénzünk;
• 50%-os táppénznél (2 évnél rövidebb idejű biztosítási viszony vagy kórházi kezelés esetén) 83.700 forint érkezne a számlánkra; 
• a nyugdíj számítasakor pedig az ekhósan adózott jövedelemből 102.114 forint lenne a nyugdíj alapja, amelynek 60-70%-át kapnánk meg nyugdíj gyanánt, vagyis 61.268-71 480 forint körüli nyugdíjban részesülnénk. 

Ezek az összegek rendkívül alacsonyak, főleg, ha az 500.000 forintos bevétel fényében nézzük őket – egy ilyen bevételhez szokott háztartás bizony jócskán megroppanna például egy hosszabb táppénzes időszak alatt. 

Mi a teendőnk, ha ekhósan szeretnénk adózni? 

Ha jogosultak vagyunk ekhós adózásra, mindössze egy nyilatkozatot kell tennünk – erre bármikor sort keríthetünk az adóév folyamán, kivéve ha eseti megbízási vagy vállalkozói szerződésünk van, ilyenkor a bevétel kifizetése előtt kell nyilatkoznunk.

A nyilatkozatot bármikor vissza is vonhatjuk, sőt, kötelező visszavonnunk akkor, ha már nem vagyunk jogosultak az ekhóra (mert más, nem ekhóra jogosító tevékenységet végzünk vagy bevételünk meghaladta a limitet). Erre nagyon kell figyelni, mert ha jogosulatlanul adóztunk ekhósan, akkor az ekho 9.5%-át szja-előlegnek kell tekinteni, és „büntetésképpen” 18% ekho különadót kell megfizetni. 

Az adóbevallásunkban szerepeltetni kell az ekhós bevételt is, de az adóköteles jövedelem kiszámításakor nem kell figyelembe venni, hiszen már levonták belőle a szükséges járulékokat. 

Ezen felül nyilvántartást kell vezetnünk a bevételeinkről, úgy, hogy azok alkalmasak legyenek az ekho jogosultságának igazolására.

Ekhózni csak okosan érdemes  

Ha olyan tevékenységet végzünk, amely beletartozik az ekhóra jogosító tevékenységek körébe, mindenképpen több marad a zsebünkben ekhós adózással (hozzátéve, hogy a kata mértéke még kedvezőbb, ha 165.000 forintnál több a bevételünk – ám katásan csak 12 millió forintos éves bevételig adózhatunk – ráadásul azzal a megkötéssel, hogy egy partnertől csak 3 millió forintot számlázhatunk a kedvezményes feltételekkel). 

Nem szabad viszont szem elől téveszteni az ekho adózás igen jelentős hátrányát a táppénz és a nyugdíj területén, hiszen láthattuk, hogy milyen csekély összegekre válunk jogosulttá, ha ilyen módon teszünk eleget a járulékfizetési kötelezettségünknek. Azonban ha ennek az anyagi veszélyhelyzetnek elejét vesszük egy-egy jól megkonstruált egészség- és nyugdíjbiztosítással, az ekho adózás minden előnyét maradéktalanul élvezhetjük.